A belső fül – bonyolultsága miatt - rendkívül érzékeny a különböző káros behatásokra, így csupán Európában legalább 85 millió halláskárosult él

 

A nagyothallás az ipari országokban leggyakrabban előforduló érzékszervi betegség, ami körülbelül minden hetedik embert érint. Aggasztó, hogy ma már minden ezredik újszülött maradandó halláskárosodással születik, vagy a beszéd képességének elsajátításáig kialakul ez az állapot. A genetikai tényezők jelentőségét 40-60%-ra becsülik a vázolt folyamatban. A halláskárosodást okozó környezeti hatások között megemlíthetők a fertőzések, ototoxikus anyagok, akusztikus trauma valamint az öregedés. 80 éves korra az emberek mintegy 50%-át sújtja halláskárosodás. A legtöbb halláskárosodásban szenvedő beteg szenzorineuralis nagyothallásban, azaz a cochlea nem megfelelő működéséből származó betegségben szenved. Ez a betegség annak a következménye, hogy az érzéksejtek és a járulékos elemek károsodása után nem történik meg a sejtek spontán pótlása, szemben például a bőrrel. A szenzorineuralis halláskárosodásra oki terápia nem létezik, a cochlearis halláskárosodás esetében pedig nem ismeretesek differenciáldiagnosztikai lehetőségek. Mind a diagnózist, mind a terápiás lehetőségeket súlyosan korlátozza, hogy a mai napig nem értjük a cochlea fiziológiás és patológiás működését, és nem áll rendelkezésre az ehhez szükséges technológia sem.

 

Az Akusztikus Élettan és Kommunikáció munkacsoport célja részben az egészséges és a károsodott cochlea által végzett hangfeldolgozás alapjainak a megértése, részben új eszközök kifejlesztése a differenciáldiagnózis céljára. A munkacsoportot a Tübingeni Egyetem Orvosi Fakultánsa alapította 1992-ben, amelynek alapító-vezetője Anthony W. Gummer. A munkacsoport biológusokból, klinikusokból, mérnökökből és fizikusokból álló multidiszciplináris kutatócsoport. A klinikai orvosok aktív részesei a kutatómunkának, így biztosítva a kutatás és a klinikum közötti kapcsolatot.

 

A cochlea tulajdonképpen egy mechanoelektrikus jelátalakító, ami a középfül mechanikai rezgéseit a hallóideg elektromos aktivitásává alakítja. Annak érdekében, hogy képessé váljunk a hang feldolgozására és a kommunikációra, a jelátalakítónak olyan követelményeknek kell megfelelnie, amelyekkel eddig egyetlen ember alkotta készülék sem rendelkezik:

  • nanométernél is kisebb érzékelés a hallásküszöb körüli 0 dB SPL mellett

  • 120 dB SPL-es intenzitástartományban való működőképesség (ami 106 nagyságrendnek felel meg)

  • 1 dB-es intenzitásváltozás érzékelése

  •  működőképesség a 20 Hz - 20,000 Hz-es frekvenciatartományban

  • 2 Hz-es frekvenciaváltozás érzékelése (1000 Hz-es alapfrekvencián)

  • működőképesség zajos környezetben is

A fenti specifikációkat olyan biológiai rendszerrel kell elérni, ami viszkózus, eredendően lassú és ami ki van téve különböző károsító tényezőknek.

 

Kutatási céljainkat a következő módon érjük el:

  • a cochleát alkotó elemeire bontjuk, hogy azok mechanikai, elektromos és molekuláris tulajdonságai tanulmányozhatóvá váljanak

  • a cochleát újra felépítjük az alkotóelemeiből, az alkotóelemek közötti kapcsolatok tanulmányozása végett

  • a fenti alapkutatások eredményeinek felhasználásával új diagnosztikai stratégiákat fejlesztünk ki

Kísérleteinket a következő preparátumokon végezzük:

  • izolált sejtek és membránok

  • a Corti-szervből készített szervtenyészet

  • a Corti-szervből készített preparátumok

  • humán kísérletek, egészséges és halláskárosult személyeken egyaránt

Az alkalmazott módszerek:

 

  

CD for Tinnitus & Hyperacusis Therapy